2008. augusztus 14., csütörtök

Ojtoz

Egyszer mindenkinél bekövetkezik az, hogy nem bir elviselni egy bizonyos fajta rabságot és mielőbb ki akar szabadulni annak a rabságnak a nyuvasztó kötelékéből. Velem sem történt másképp. Lassan - lassan kezdett elegem lenni a város zajából, a zsúfoltságból és az emberi hűlyeségből. Egyetlen megoldást láttam a menekülésre: Ojtoz. Ojtoz egy kicsiny falu Kovászna és Bákó megye határán. Az itteniek körében legfőképp pisztrángos vizéről és vadregényes tájairől vált ismerté. Miután megérkeztem, ugy éreztem magam mintha egy teljesen más világba csöppentem volna; kint a természetben a rovarok zümmögése, a fenyőfák halk suhogása és a folyó robajló hangja törte meg a csendet. A folyón kivül minden tökéletes volt. Sajnos a mértéktelen halaszat nyomot hagyott maga után: a nagyobb pisztrángok eltüntek, csak az aprók maradtak. Belőlük sajnos csak egyet tudtam megfogni.
Szavakkal a táj szépségét nem tudom leirni, ezért inkább hadd beszéljenek helyettem a képek.








Kristály tiszta hegyi folyó

















50 méterenként találhatunk egy-egy forrást a hegyoldalba.







Az egyetlen sebes pisztráng amelyiket sikerült megfognom.

2008. május 11., vasárnap

Május 1

A munka ünnepén Hunor barátommal kisétáltunk városunk mellett fekvő erdőhöz. Az egyetlen dolgok ami nem volt inyünkre az a nagy tömeg volt. Nagyrésze ezeknek az embereknek csak ilyenkor jön ki a természetbe, más napokon inkább otthon ülnék a TV előtt. Hál'Istennek mi nem követjük ezt a negativ példát, ha egyszer tehetjük, kimegyünk a természetbe. A nap eseményeiről inkább beszéljenek a képek.

Rengeteg tűzifát lehetett az erdőbe találni.


Előkészületek...


Begyújtottuk...


A húst, szalonnát és miccset az ott helyben elkészitett nyársakra tűztük.


Hunor barátom lelkesen forgatja a miccset.


Készül az ebéd.


Melegen tálalva friss zöldséggel.

A kiadós ebéd után, vadmenta szedéssel és rákászással ütöttük el az időt.


Meglepődött rák...



2008. május 2., péntek

Primitiv rákász módszer

Ebben a cikkben egy egyszerű rákász módszert szeretnék bemutatni. Csupán egy darab húsra és egy pálcára van szükségünk. A hús helyett, használhatunk még sertés, marha vagy tyúk májat vagy szivet is.


Levágunk egy faágat, majd azt megtisztitjuk a leveleitől.


A pálca egyik végét behasitjuk.


Majd feltüzzük rá a húst.


A pálcának azt a végét amelyikre a húst tüztük beengedjük a vizbe. Próbáljuk megkeresni azokat a helyeket ahova a rákok elbújhatnak. Előszeretettel rejtőzködnek például a vizbe benyulló fák gyökerei illetve nagyobb kövek alatt.


Nem kell sokat várnunk az első érdeklődőre.


A rákok nagyon ragaszkodnak a ételükhöz, igy könnyen ki lehet öket emelni a pálca segitségével a vizből.


A jól felkinált csali meghozza az eredményt.


2008. április 15., kedd

Tűzgyújtás télen

2008 január 4-én egy nagyon jó barátommal horgászni indultunk az Oltra. Tisztába voltunk vele, hogy hideg lesz, azonban -20 fokra nem számitottunk. Az alacsony hőmérséklet miatt nem tudtunk horgászni, mert a véggyürük a botokon nagyon hamar befagytak. Lassan-lassan a hideg rajtunk is erőt vett, a kezeinek már semmit nem éreztunk és a lábunk is csontá fagyott. Nyilvávalóvá vált, hogy minél előbb tüzet kell gyújtsunk. Papir nem volt nálunk se fa, csak 10 szál gyufa. Szinte lehetetlennek látszik ilyenkor tűzet gyújtani, amikor mindent hó takar és jóval fagypont alatt van a hőmérséklet, azonban ilyenkor is lehet megoldást találni. Tűzgyújtónak a ferdén nőtt fák alól szedett szárazfűvet , falevelet illetve nádat használtunk. Miután a tűzgyújtó lángra lobbant, vékony ágacskákot tettünk a tűzre végül pedig vastagabb, fagyott fadarabokat is nyugodtan tehetünk rá mert nem aludt ki.

A fa hómentesen tartotta a talajt, igy könnyü volt onnan tűzgyújtót szerezni.



Jól esett a nagy hidegbe egy kis meleg...

A vadkacsák jobban viseleki a fagyos időszakot tollazatukak köszönhetően.





Alig látszik ki valami a széles folyóból.