Ojtoz

Egyszer mindenkinél bekövetkezik az, hogy nem bir elviselni egy bizonyos fajta rabságot és mielőbb ki akar szabadulni annak a rabságnak a nyuvasztó kötelékéből. Velem sem történt másképp. Lassan - lassan kezdett elegem lenni a város zajából, a zsúfoltságból és az emberi hűlyeségből. Egyetlen megoldást láttam a menekülésre: Ojtoz. Ojtoz egy kicsiny falu Kovászna és Bákó megye határán. Az itteniek körében legfőképp pisztrángos vizéről és vadregényes tájairől vált ismerté. Miután megérkeztem, ugy éreztem magam mintha egy teljesen más világba csöppentem volna; kint a természetben a rovarok zümmögése, a fenyőfák halk suhogása és a folyó robajló hangja törte meg a csendet. A folyón kivül minden tökéletes volt. Sajnos a mértéktelen halaszat nyomot hagyott maga után: a nagyobb pisztrángok eltüntek, csak az aprók maradtak. Belőlük sajnos csak egyet tudtam megfogni.
Szavakkal a táj szépségét nem tudom leirni, ezért inkább hadd beszéljenek helyettem a képek.